Skip to content

Nagyheti liturgikus program templomainkban

2013. március 24.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
(Pilinszky János: Harmadnapon)

Krisztusban kedves Testvéreim!

A nagyhét folyamán megemlékezünk a mi Urunk szenvedéséről és megváltó haláláról, valamint megünnepeljük az ő dicsőséges feltámadását. A húsvéti misztériumba az egyház liturgiája vezet be bennünket, melynek szépsége, gazdagsága és mély szimbolikája magával ragadja a hívő embert.

Az ünnep liturgikus cselekményei a következő program szerint alakulnak:

KOLOZS:

NAGYCSÜTÖRTÖK
– 18.00 – szentmise az utolsó vacsora emlékére
NAGYPÉNTEK
– 12.00 – keresztút
– 19.00 – nagypénteki szertartás, szertartás után virrasztás a szent sírnál, gyóntatás.
NAGYSZOMBAT
– 21.30 – húsvéti vigilia és körmenet – Hozzunk magunkkal gyertyát!
HÚSVÉTVASÁRNAP
– 07.30 – eledelszentelés a templomban,
– 10.00 – ünnepi szentmise
HÚSVÉTHÉTFŐ
– 10.00 – ünnepi szentmise

KATONA:

NAGYCSÜTÖRTÖK
– 15.00 – szentmise az utolsó vacsora emlékére
NAGYPÉNTEK
– 15.00 – nagypénteki szertartás
NAGYSZOMBAT
– 17.30 – húsvéti vigilia és körmenet – Hozzunk magunkkal gyertyát!
HÚSVÉTVASÁRNAP
– 12.30 – ünnepi szentmise
HÚSVÉTHÉTFŐ
– 12.30 – ünnepi szentmise


MÓCSON
 húsvétvasárnap 14.30-tól, NAGYSÁRMÁSON 16.00 órától lesz ünnepi szentmise.


Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok!

Kolozs, 2013. március 24.

Szőcs Csaba
plébános

—————————————————-

Kapcsolódó:

A Szent Háromnap ünneplése

Krisztus után 313-ban, a Nagy Konstantin császár által kiadott edictum után felszabadult a keresztény közösség, és kezdte kialakítani a húsvéti misztérium ünneplésének részleteit. Valójában az ősegyház eredetileg egyetlen napra sűrítette a Jézus feltámadásának megünneplését, és a virrasztással, böjtöléssel, imádsággal, olvasmányokkal és prédikációval töltött éjszaka után következett az eucharisztia, a Krisztus keresztáldozatában való részesülés.

Ez az egyetlen nap később bomlott három nappá, illetőleg bővült ki egy teljes hétté, majd ezt megelőzte a negyvennapos felkészülés.

A triduum, a Szent Háromnap már az őskeresztény kortól kezdve nagycsütörtökkel kezdődik, ezen a napon két szentmise volt, az első az úgynevezett olajszentelési mise a délelőtti órákban, az esti pedig az oltáriszentség alapításának ünneplésére vonatkozott. Az olajszentelési misét a püspöki székesegyházakban végezték: a már nagyszombaton használt keresztelendők olajának és a krizmának a megáldása ekkor történt. A papi ígéretek megújítása is ehhez a naphoz kötődik.

NAGYCSÜTÖRTÖK liturgiája az utolsó vacsora felidézésével kezdődik, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait, és az ez az én testem, ez az én vérem szavakkal adta nekik a kenyeret és a bort. Ekkor születik az egyház, hiszen az eucharisztia hozza létre az egyházat – és mégis az egyház mutatja be az eucharisztiát. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre – mondta Krisztus, és ez egyúttal egyházalapító szándékát is jelöli. A szentmisében, a szentáldozásban Jézussal találkozunk, és a legszemélyesebben kapcsolódunk személyiségéhez, valamint az ő keresztáldozatához és rajta keresztül a Mennyei Atyához. A nagycsütörtöknek éppen ezért ünnepélyes és örömteljes hangulata van. A szentírási olvasmányok felidézik az egyiptomi kivonulást, amikor azon a bizonyos éjszakán az öldöklő angyal megkímélte az izraeliták házait, mert a bárány vérével megjelölték az ajtófélfákat. Most az új Bárány, Krisztus vére is megoltalmazza mindazokat, akik benne bíznak.

Nagycsütörtök éjszakájával kapcsolatban Szent János evangéliuma azt a jelenetet idézi fel, amikor Jézus megmossa tanítványainak a lábát. Ezzel nemcsak szeretetének, de alázatának is a legnagyobb mértékét mutatta be. A szeretet és az alázat példáját a tanítványoknak is követniük kell. Nemcsak a püspöki székhelyeken, hanem a II. vatikáni zsinat rendelkezései szerint a plébániai közösségekben is meg lehet jeleníteni ezt a történetet, mikor tizenkét férfit választ ki a helyi lelkipásztor, és Jézus képviseletében maga is megmossa hívei lábát.

A szentmise folyamán újra megszólal a Glória – dicsőség a magasságban Istennek. A harangok zúgnak, de egyúttal el is hallgatnak. Ezután a nagyszombati húsvéti szentmiséig nem is szólalnak meg, csak kereplők jelzik az események váltakozását.

Az oltár Krisztust jelképezi, és így az oltárfosztás Krisztus ruháitól való megfosztására utal a keresztre feszítés előtt. Egyúttal a templom is minden ékességétől megszabadul, ez is jelzi, hogy elvitték a vőlegényt, és az apostolok és a hívek is gyászolnak. A nagycsütörtök esti szentmisét követően az oltáriszentséget egy mellékoltárhoz viszik, ahol együtt imádkoznak a Megváltóval, aki a Getszemáni-kertben vérrel verejtékezett, és imádkozva kérte a Mennyei Atyát: Ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem úgy, ahogyan te. Ezen az éjszakán a virrasztás emlékeztet a szenvedést vállaló Jézusra.

NAGYPÉNTEK. Jézus kereszthalálának napján az egyház nem mutat be szentmisét. A liturgia a szentírási olvasmányokra, a kereszthódolatra és a szentáldozásra szorítkozik. A pap és kísérői leborulnak az oltár előtt, majd kezdődik a szentírási olvasmányok felolvasása, mely igazolja, hogy valóban Jézus a Messiás. Itt elsősorban az ószövetségi jövendölésekre kell gondolni, főképp Izaiás próféta könyvének ötvenharmadik fejezetére, az Úr szolgájának szenvedésére. Ekkor történik a szenvedéstörténet János evangéliuma szerinti megjelenítése, amely drámai módon tárja elénk a megváltás misztériumát. Amikor a második isteni személy megtestesült, magára vette emberi természetünket, a szenvedés képességével és a halállal együtt – s így mindent megváltott. Éppen ezért vállalhatjuk mi is a szenvedést, a betegséget és halált, mert ez nem az élet végső állomása. Amint Jézus élete is mutatja: húsvétvasárnap nincs nagypéntek nélkül. A szentírási olvasmányok utáni könyörgések az egyház tagjaiért és az egész világért szólnak: minden hívőért, a keresztségre készülőkért, az egyháztól elszakadtakért, a hitetlenekért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért – és különösen a szenvedőkért. A virágvasárnapon letakart feszületről a pap leveszi a leplet. A kereszten ott az Üdvözítő, aki értünk szenvedett.

A liturgiában ezután következik a kereszt előtti hódolat: a hívek csókkal illetik, és térdet hajtanak Krisztus áldozata előtt. Szent Isten, Szent Erős, Szent Halhatatlan: irgalmazz nekünk – énekeljük. Beteljesedett a misztérium Jézus Krisztusban, aki odaadta értünk önmagát: halálával megölte a halált, és megszüntette magát a bűnt is. Az ő áldozatából meríthetünk erőt mi is mindennapi küzdelmeinkhez, s feltekintve a keresztre láthatjuk, hogy volt valaki, aki ennyire szerette a világot, az embereket, és ez a valaki Isten Fia volt.

NAGYSZOMBAT Jézus sírban pihenésének napja. Az egyház ott áll Jézus sírjánál, szenvedéséről és haláláról elmélkedik. Az oltár is üres, a tabernákulum nyitott ajtaja jelzi, hogy távol van otthonától a vőlegény. Ekkor történik a nagyszombati szertartás kezdete, hiszen nagyszombaton – a liturgia előírása szerint – a naplemente után már meg lehet kezdeni a virrasztást, a szent éjszakát, amely Jézus feltámadására készít elő.

A sötét templomban egyedül a parázsló szén világít, s az arról vett tűzzel a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, miközben azt imádkozza, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a Kezdet és a Vég, ő az Alfa és az Ómega, övé az idő, és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké. Ámen.

A húsvéti gyertya fénye maga is Jézus Krisztust jelzi, feltámadását, mely belevilágít a templom sötétjébe, de egyúttal a lelkek sötétjébe is. És hirdeti azt a nagy világosságot, mely az igazi élet, az örök élet. A húsvéti örömének után kezdődik az igeliturgia, mely végigvezet minket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetség küszöbéig. Ekkor ismét felhangzik a Glória, és megszólalnak a csengők és a harangok, felhíva Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadásának evangéliumi felolvasása és a homília után eljutunk az üdvösség forrásához. A keresztkútnál Jézus szavaira emlékezve – aki nem születik vízből és Szentlélekből, nem megy be Isten Országába – az összes szentet hívjuk segítségül a víz megáldására. Felemelő élmény, ha valaki ilyenkor keresztelkedik meg, de a többi hívő is megújíthatja keresztségi fogadalmát. Ezután következik az eucharisztia liturgiája, a húsvéti szentmise, amely most már Jézus feltámadását ünnepli. A szentmise után, vagy másnap hajnalban kerülhet sor a körmenetre, amikor a keresztény hívek külsőleg is megmutatják örömüket, hiszen a kereszténység nem magánügy, hanem az egész világnak szóló Örömhír. Jézus él, valóban feltámadt, nemcsak a keresztények, hanem minden ember számára. A lelke mélyén mindenki keresztény, aki az élet igazságára, az Istenre vágyakozik, és ezt az életet Jézus Krisztus hozta el szenvedése, halála és örömteli feltámadása által.

Kránitz Mihály

Forrás: http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2003.04.13/0601.html

Advertisements
No comments yet

SZÓLJON HOZZÁ ITT:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s